Versek

Gondolatok


Verseim II. - Üzenetküldő

Palackba zárt emlékek

Palackba zárt
emlékeim a
hullámokra bíztam,
benne van
minden gondolat,
mit valaha leírtam…
benne az egész
Világ, amit oly
szépnek láttam,
van benne öröm,
bánat is, és minden,
amit vártam…
Ott lebegnek
az álmok is,
amik nem teljesültek,
benne égnek a
vágyak is, mik
lassacskán elültek…
Emlékek áttetsző falán
megcsillanó fények,
életem forgószínpadán
felvillanó képek…
Ha egyszer kezedbe
kerül, nézz csak
mélyére bátran:
a titok ott rejlik belül,
minden szívdobbanásban,
mert minden emlék
dallam is, bennünk
rezgő varázslat, s
lelkünket összekötik
láthatatlan szálak…

 

Magány-hangzó

Magány - hangzód az O:
 mély rezgésű dallam,
egyszer erősen szól,
máskor meg halkan…
Csellón a húr,
jajszó a fuvolán,
szaggatott futamok,
lehangolt zongorán…
Bánatos B-moll,
alt hangra írt szólam,
sötét lábnyomok a
puha, fehér hóban…

Remény - szoprán-
hangod a felhők
felett szárnyal,
te vagy, ki végül
megküzd a magánnyal…


 

Mintha tündér volnál...

Mintha tündér volnál,
csak úgy, könnyedén,
lépj át a bánat tengerén,
varázsolj szivárványt,
kék eget, csókolja
arcod, tenyered a fény,
szárnyaljon veled a remény,
mintha tündér volnál,
csak úgy, könnyedén…

 

Angyalok

Angyalok vigyáznak rád,
ha magányos, hideg éjszakád,
ha félsz, hogy mit hoz az élet,
angyalok őriznek téged,
és láthatatlanul fogja kezed 
legfőbb őrangyalod, s vezet,
csak mondd el esti imád,
s az angyalok vigyáznak rád...

 

Zöld

Színes tintával
írt regény: Élet
- tiéd, enyém -
smaragd mezők,
levél a fákon,
erdő mélyén
őz hagyta
lábnyom…
aranyló pettyek
tó vízén,
színbe kódolt
Remény…
tavaszi álmok
ébredése,
új mag vetése,
bársony-
palást a Föld
színén…
vágyott sziget
az Idő tengerén…

 

Hieroglifák


Táblák, színek, jelek,
képekbe kódolt üzenet,
elmúlt korok fényképe, tükre,
felöltözik, s kilép a Jelenbe,
csodás lelkek bolyonganak,
sötét felhők alatt, s az éj
zsongja egyhangú dalát,
árnyékot szül, s életre kelnek
a hieroglifák: táncra kelnek,
sírnak, nevetnek, a régi
kedvesek most újra szeretnek…
Tudtam, hogy létezik
vagy álmodtam csak róla,
az Idő ott megállt, s most
ketyeg tovább az óra…

 

 

Makulátlan

Makulátlan:
egy fehér tollpihe,
a felhő egy karéja,
nyakadban libbenő
sál, és az alma
hibátlan, fényes héja…
Makulátlan?
A pihe földre hull,
zsenge fű lesz az ágya,
a felhő szürkére vált,
gyöngy-esőt hint a tájra,
sálad leoldja kezem,
gyűrt selyem-takaró,
mi lehet makulátlan?
talán a hó, míg
meg nem jelennek
benne puha lábnyomok,
s mi emberek sem
vagyunk makulátlanok:
az Élet vásznán egyre
több a szín,az árnyalat,
míg lassan kitisztul
a kép, és már csak
egy marad…

 

 

Vásott kölyök
 

Vásott kölyök, kicsit slampos,
fáradt, mit hiányol, mit akar
megmutatni a világnak?
Bárhová fordul, tett nincs,
csak ígéret, pelyhes állán
fénylő remények… Jár-kel,
botlik, de mégis feláll, lehet
bármennyi az akadály, a part
messze, talán elérhetetlen,
az igazság sokszor kegyetlen…
Egy mozdulat, s üvegszilánkok
hullanak a csatornába, tán győz
az ész, bár a tudat még kába…

Biztatnám őt: sikerülni fog,
ha nem adod fel, ha akarod!

E-mail üzenet küldő
E-mail cím:
Tárgy:
Üzenet:



Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.