Versek

Gondolatok


Gyerek-sarok

Sziasztok, srácok, kellemes böngészést kívánok Nektek ezen az oldalon!

 

Tartalom: Gyerekversek, állatképek, mesék
             
 

Fordított Világ

wink(Hogy vidámabban kezdődjön az iskolaév!)laugh

Fordított Országban minden másképp volt,
itt nem a nadrágra került rá a folt,
hanem a nadrágot varrják rá a foltra,
s minden kutya sétál, ahelyett, hogy futna,
a macska nem kergeti meg az egeret,
a biciklis postás nem hoz levelet,
helyette a levél hozza ki a postást,
és a sarki boltban nem árulnak kolbászt.
Léc helyett kolbászból van a kerítés,
nincsen kapu rajta, csak egy kicsi rés,
ajtó helyett ablakon másznak be a népek,
s kimennek a kertbe, ha nyugovóra térnek,
az utcákon mindenki hátrafelé jár,
megfordulni nem szabad - ez itt a szabály,
halványzöld az égbolt, kék színű a rét,
visszafelé terelik a folyók vizét.
Hátrafelé úsznak vízben a halak,
s mindig az az első, aki lemarad,
I-ázik a ló, a szamár meg nyerít,
mekeg a malac, a kecske meg visít,
iskolába járni gyereknek TILOS,
nem járhat a busz, és áll a villamos.
És a mi a legjobb az egész dologban:
ebédnél a fagylalt első a sorban,
utána még csokoládé vagy cukor jöhet,
spenótot kínálni soha nem lehet,
egész nap csak játszunk, nincsen tanulás,
       Fordított Országban minden oly csodás!
       

 

A cicák

 Kergetőznek,hempergőznek,
összefutnak, szétszaladnak,
és a nagy-nagy buzgalomban,
fejük néha összekoppan...

 Így játszanak a cicák,
szaladnak kerten át...
Gyakorlás ez a javából,
most vizsgáznak kitartásból,

mint fogjanak egeret,
ha majd egyszer felnőnek.

 

Üveggolyó

Üveggolyó üvegtálon,
Tarka színeit csodálom:
Zöldes, mint az erdők lombja,
Kék, akár a sűrű tinta,
Türkiz, ahol összeolvad,
Arany, mint a ragyogó nap,
Belsejében vörös láng van,
Akárcsak a szivárványban.

 

Állatkerti miértek


Mért csíkos a zebra háta,
mért jár folyton pizsamába?
És ha egyszer leveti,
akkor vajon hogy néz ki?

 

Mért van a tevének púpja,
s vajon merre visz az útja?
Ha sivatagban halad,
honnan tudja az utat?

 

Mért morcos a barnamedve,
miért van mindig rossz kedve?
Talán sűrű a bundája,
és a meleget nem állja?

 

Ott egy hosszú nyakú állat,
mért hívják őt pont zsiráfnak?
S az oroszlán sörénye
mért nőtt pont a fejére?

 

És hogyha van papagáj,
miért nincsen mamagáj?
Fehér hattyúk seregében,
miért van egy feketében?

 

Mért hord legyezőt a páva,
mért csillog a koronája,
Azt hiszi, hogy ő a legszebb,
ő a madarak királya?

 

Az elefánt odaát,
mért porozza be magát?
Miért recseg az ormánya,
elromlott a trombitája?

 

Víziló a medencében
vajon mért merül le éppen?
És szerinted hogy csinálja,
ha az orrlyukát bezárja?

 

Az a lomha, lusta fóka,
mért oly kecses vízben úszva?
És ott a sok pingvin, látod,
mért hordanak kiskabátot?

 

A majomnak van négy keze,
no de lába mért nincs egy se?
Nézd ott azt a pici makit,
anyjába hogy kapaszkodik!

 

Ha a nagy kapuhoz értünk,
mért kell rögtön hazatérnünk?
Miért siessünk haza,
úgysincs kész a vacsora!

 

Trappol a Ráró...

Trappol a Ráró,
fut vele pár ló,
messze a réten,
vágtat a szélben.

Barna sörénye
úszik utána,
kinn a határban
nincs neki párja.

Lám csak, a Pejkót
már utolérte,
zajlik a vágta,
ő tör az élre.

Porzik a lejtő
lába nyomában,
tudja, hogy első
lesz a futásban.

Orrlyuka tágul,
habzik a teste,
visszatalál, ha
eljön az este.

Dobban a patkó,
lassul a vágta,
friss ügetéssel
fut be a házba.

Koppan a jászol,
csörren a zabla,
víg nyerítéssel
rácsap a zabra...

 

Szappanbuborék

Pici léggömb szalmaszálon,
Elrepüljön, alig várom!

Ó, de fényes, ó, be szép,
Ez a szappanbuborék!

Levegőben messze száll,
Hol lehet most, merre jár?

Küldök egyet még utána,
Hátha egyszer megtalálja.

Nicsak, ott egy tarka lepke,
Kergetőzni támadt kedve.

Fönn repülnek már az égen,
S eltűnnek a messzeségben...

 

A mókus

Erdőn jártam,
mókust láttam,
ott lakott egy vén
tölgyfában.

Lent a fűben
álldogálva,
épp dióját
rágicsálta.

Sebesen mozgott
a bajsza,
billegett
bozontos farka.

Megreccsent
egy ág alattam,
mókus barátom
felpattant.

A fa törzsén
feszaladt,
a dió meg
ott maradt.

Eltűnt a fa
oldalába’,
aztán kibújt
nemsokára.

Hozta fenyő-
tobozát,
s folytatta a
lakomát.

 

Ede kecske keserve... 

Ede kecske keseregve mekegett:
szedte-vette, nem ehettem eleget -
legeltem e zsenge retket lelkesen, s
Ferke gyerek megkergetett rendesen...

Meg ne verjen kerge Ferke, elmegyek,
errefele nem szeretnek engemet -
elfelejtem eme kertet teljesen,
megkeresem eltekergett kedvesem...

 

 

A kacagó gerle

Erdő szélén, az irtáson, áll egy tölgyfa, a tisztáson,
sűrű lombja árnyat ad, kedvelik a madarak.

A kacagó gerlice fönn ül, az ág hegyibe',
s mindenkinek, aki jön, gúnyolódva leköszön:

"Szervusz, te kis nyúl-gyerek, hová nyúlik a füled?
Akkora, mint egy lapát, hallasz vele legalább?"

"Szép jónapot, róka úr, ilyen könnyen elpirul,
vagy a tűző napon hált ma, hogy leégett a bundája?"

"Kurta farkú vadmalac, szaladjál, mert lemaradsz,
szedd csak azt a görbe lábad, mert a töbiek nem várnak!"

"Nicsak, itt egy tüskés labda, de hisz ez a sündisznócska,
hova szaladsz, tűpárna, egyenest a kamrádba?"

"Szarvas bácsi merre járt, elhagyta az agancsát?
Miért néz oly ijedten, nem igaz, csak vicceltem!"

És ez így megy egész nap, a gerlice csak kacag,
lefele néz nevetgélve, és nem tekint föl az égre.

Hej, pedig ott héja száll, menekül a sok madár,
szaladnak az egerek, ágak, bokrok üresek.

"Mind elmentek, gyerekek, akkor én most mit egyek?
Mégsem... ott ül egy galamb, kezdődhet a nagy kaland!"

Zuhanva közeledik, már-már szinte ráesik,
s mikor majdnem elkapja, fölkiált a nyulacska:

"Vigyázz gerle, jön a héja! - s beugrik egy hasadékba,
a kis galamb megrémül, és az ágról leszédül.

Sündisznócska meglátja, bevonszolja házába,
ajtót, ablakot bezár, kint reked a nagy madár.

Mit tehetne egyebet, köröz még a fák felett,
magányosan, egyedül, aztán végre elrepül.

Most már elmúlt a veszély, ám a gerle alig él,
hálálkodva tekint szét, köszöni az életét.

És bár alig tud még szólni, ígéri, hogy csúfolódni
nem fog többé sohasem, éldegél majd szelíden.

Senkit nem fog kinevetni: tanulságnak elég ennyi,
tudja már a leckét végre, itt a vége, fuss el véle!

 

Télen

Láttál kristálypalotát?
Nézd a csupasz körtefát!
Minden ágán zúzmara,
Csillog rajta a kelő nap sugara.


Jégcsap lóg az ereszen,
Jégvirág az üvegen.
Mindent beborít a hó,
Puha bársonytakaró.
 

Apró nyomok mutatják,
Cicánk merre szaladt át.
Halványszürke ég alatt,
Fehér pelyhek hullanak.
 

A madárbirs minden ága,
Piros bogyóját kínálja,
Jönnek is a madarak,
Leszedik egy hét alatt.
 

Vén diófa oldalán,
Harkály kopogtat a fán,
Ők a téli vendégek,
Nálunk mindig megférnek.

Képgaléria
nanoweb kép
nanoweb képnanoweb képnanoweb képnanoweb képnanoweb képnanoweb képnanoweb képnanoweb kép



Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.